A rehabilitáció emberközpontú gyógyítás
A beteg mozgásának és beszédének fejlesztése, testi, lelki egyensúlyának és önállóságának visszanyerése – ez a stroke utáni rehabilitáció célja. A fejlett országokban a harmadik leggyakoribb halálok a szélütés.
A Soproni Gyógyközpontban évente 700 – 750 embert vesznek fel a tünetekkel. Három tünet alapján bárki felismerheti a stroke-ot. Ha valakinek a szája hirtelen félrehúzódik, és nem tud szimmetrikusan mosolyogni, vagy féloldali végtaggyengeség alakul ki (nem tudja mind a két karját egyszerre kinyújtva tartani), továbbá ha beszédzavara van (elkent vagy akadozó lesz a beszéde), akkor azonnal hívjuk a mentőket! Minden egyes perc életet menthet!
A sürgősségi ellátás után a betegek egy része a Várisi útra, a neurorehabilitációs osztályra kerül. A rehabilitáció egy szövetség. Szövetség az orvos és a beteg között, amelynek célja a gyógyulás. A stroke egy óriási trauma, a betegeknek teljesen megváltozik az életük. Először is az a legfontosabb, hogy „kihúzzuk” őket a gödörből. A rehabilitációnak vannak feltételei: fel kell tudni ülnie a betegnek, és bizonyos szellemi képességeket is igényel, hiszen kapcsolatot kell tartani az orvosokkal. A terápia mindig személyre szóló, nagyon sok múlik azon, hogy mekkora területen sérült az agya a betegnek, mennyi idő alatt került kórházba, korábban milyen életet élt, milyen a környezete.
A Várisi úton működő neurorehabilitációs osztály országosan is egyedülálló, itt neurológusok, pszichológusok, gyógytornászok, beszédterapeuták, ortopédiás szakemberek dolgoznak együtt azért, hogy minél jobb állapotba hozzák a betegeket. Az osztályon 50 ágy van, ezek kétharmadán végzik a korai és az úgynevezett programozott stroke–terápiát. A rehabilitációt igyekszünk a lehető legkorábban, a roham után 2-3 héten belül elkezdeni, maga a terápia pedig általában 3-8 hét. Nagyon sok múlik azon, hogy mennyire együttműködő a beteg, illetve azon is, hogy mennyire volt a roham előtt egészséges.
Az osztályon tájékoztató előadásokat is tartunk a betegeknek, minden szakember a saját szakterületéről beszél. A tapasztalatok szerint nagyon sikeresek ezek az előadások, sok kérdésre kapnak választ itt a betegek.Az, hogy meddig jutunk el a rehabilitációban, teljesen egyéni. Mindenképpen az a cél, hogy újra önálló életet tudjon élni a beteg. Vannak szinte csodával felérő gyógyulásaink és természetesen szomorú történetek is. A rehabilitáció abban tud nagy lenni, hogy mindig a beteg marad a középpontban.
Dr. Hajnalka Imre osztályvezető főorvos, neurorehabilitációs osztály