Február 14. az epilepszia világnapja
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a Nemzetközi Epilepsziaellenes Liga kezdeményezésére február 14-e az epilepszia világnapja. A dátum nem véletlen: ez Bálint napja, és a szerelmesek mellett Szent Bálint az epilepsziások védőszentje is. A világnap célja a betegséggel kapcsolatos tévhitek eloszlatása és az érintettekkel való szolidaritás kifejezése.
A betegséget már az ókorban is ismerték, a történelem során pedig olyan hírességek is küzdöttek vele, mint Julius Caesar, Nagy Péter cár, Napóleon vagy Dosztojevszkij. Míg a múltban sok tévhit övezte ezt az állapotot, a modern orvostudomány ma már biztosítani tudja, hogy az érintettek teljes életet éljenek.
Az epilepszia egy idegrendszeri megbetegedés, amelynek lényege, hogy az agyban az izgalmi állapotok kerülnek túlsúlyba, ami rohamokban nyilvánul meg. A laikusok számára a legismertebb forma a klasszikus „nagyroham”, amely eszméletvesztéssel és mind a négy végtag rángatózásával jár, ám a tünetek palettája ennél jóval szélesebb, és számos egyéb rohamtípus is jelentkezhet – ismertette a betegség hátterét Dr. Hajas Árpád, a Soproni Gyógyközpont Neurológia – Stroke Osztályának osztályvezető főorvosa.
A betegség bármely életkorban előfordulhat, de statisztikailag két csúcs figyelhető meg: a gyermekkor, valamint az időskor. Míg fiatalabb korban jellemzően a genetikai háttér dominál, addig idősebb korban a szerzett traumák, stroke vagy egyéb állapotok eredményezhetik a kialakulását. Fontos tudni, hogy egyetlen roham még nem jelent automatikusan epilepszia betegséget. Extrém terhelés alatt akár egy egészséges agy is produkálhat rohamot. A diagnózis felállításakor ezért a szakembereknek tisztázniuk kell, hogy a háttérben valódi epilepszia áll-e, vagy valamilyen külső tényező provokálta a rosszullétet – hívta fel a figyelmet a diagnosztika fontosságára a főorvos.
A kezelési lehetőségekre rátérve a szakember elmondta: bár megelőző módszer nem létezik a betegség kialakulására, a diagnosztizált epilepszia gyógyszeresen jól kezelhető. A betegek mintegy kétharmada, háromnegyede a megfelelően beállított terápiával rohammentessé tehető. A cél, hogy az érintettek ugyanolyan életminőségben élhessenek, mint bárki más. Bár a gyógyszerrezisztens esetekben speciális kivizsgálásra és akár műtétre is szükség lehet, a legtöbb beteg számára csupán enyhe korlátozásokkal jár az állapot: kerülni kell a kialvatlanságot, az alkoholfogyasztást, az extrém sportokat, illetve a jogosítvány megszerzése vagy megtartása is orvosi mérlegelés tárgyát képezi.
